"Összetört szív oson az élben,csalódottan
csalódottan bandukol egy sziklaszélen
óvatlan pillanatban megcsúszik lába,
s elnyeli öt a sötétség szája..."
 
"Légy szép még,légy mámor
légy emlék had fájjon!"
 
"Fáj az emlék,mégis öröm,álmaimban minden percem veled töltöm.Nem tudlak és nem is foglak elfeledni,kár,hogy így kellett megtanulnom szeretni!"
 
"Olyan szomorú mindig egyedül lenni,
valakit mindig hiába keresni.
Valakit várni ki nem jön többé,
valakit szeretni titokban örökké!"
 
"Valami halk nesz,valami csendes roppanás,csak a szívem hullt darabokra semmi más..."
 
"Az ember erős,de szíve megszakad,ha azt akit szeret szeretni nem szabad..."
 
"...De a Csend is Te vagy
ami közben így üvölt,
meg a Szárny is Te vagy
ami rajtam is kinőtt.
Igen,a Csend is Te vagy,
ami mindig így üvölt,
meg a Szívem is Te vagy,
ami Érted összetört..."
 
"...Szemed tüzénél megvakulok,
de lassan újra feljön a nap
Nélküled semmi vagyok..."
/Ákos/
 
"Valami megszűnt bennem
elpusztult rég,
arcom nem láthatod,
de belül üvöltenél!"
 
"Egy tökéletes világból érkeztél
ami eltaszítana,ha Engem szeretnél..."
/Depresszió/
 
"Itt ülök egyedül földön kuporogva,
várom,hogy valaki vállam simogassa,
várom ŐT,ki nem jön el soha..."
 
"Már nem kell visszaút,
ez a séta is véget ért.
Szavakból fonok egy koszorút,
ez hozza el a végső búcsút."
 
"...Aztán halk zörej ért fülemhez,
és álmom elérkezett ahhoz a perchez
amikor vége mindennek,
itt az ideje az ébredésnak!"
 
"Sok szék közül földre esni,de mit lehet ilyenkor tenni?Azt az egyet örökre elfeledni..."
 
"Nap ragyog az égen,szívemben zord sötétség lészen.
Emlékszem a napokra,mikor szavaid lelkemet csiklandozta.
Én Neked adtam az életem,de Te elárultál,Mikor a két szép szemedre éheztem.
Felnéztem  a sötétségbe
és láttam,hogy egy közülük a jövőm része.
Még csak pislákol és keresi azt a tüzet,
amely kicsapongó lángjaival érzelmeket fűthet.
De a felhő a bojhos pamacskáival,
így ráébredek:
Mindez tévedés volt csupán pokol átkaival."
 
"Érzések szívbe szorulva,emlékek hevernek szerte szórva.
Össze már nem szedhetem,
emlék vagyok én is...
Sosem volt szerelem!"
 
"A sarokban szűköl s vágyódik a remény
Semmit sem kér csak elcsendesedva remél
Reméli a reményt mit soha el nem ér
Mert a remény a lét,s léte semmit sem ér."
 
"A tegnapi bánat célt is adott:
bár szívembe mart,de élni hagyott.
Jöhetnek százszám szélviharok,
mert ezen a földön nem félni vagyok.
A tegnapi könny sok jót nem ígért,
de keserű sója a tengerig ért.
Szemeim nézd,hogy sírtam,el se hinnéd."
 
"A szerelemnek múlnia kell,
ha múlik akkor fájnia kell,
hogy érezd mennyit ér,
míg tart,míg él..."
 
"Szerelmem hajnalán fényeket láttam,
reményteli szívemmel magasba száltam.
De visszaestem a kemény földre
mert a szerelem nem tarthat örökre."
 
"Kigyúlt az első csillag,kigyúltak a vágyak,
csillagfényes éjszakában,én csak Téged várlak.
Tudom jól,hogy nem jössz,de olyan jó várni,
Hazudni a szívemnek,hogy ne tudjon fájni!"
 
"Ne verd át azt,ki Téged nagyon szeret!
Ne tedd tönkre az életét,ha már a tied boldog nem lehet!"
 
"Minden könnycsepp ő érte születik,
s miután arcomon lefolyik
Meghal!Mint szívemben a remény,
mert ő soha nem lesz már az enyém!"
 
"Könnyeim tartom vissza,nem szabad sírnom,
nem akarom gyengeségem mutatni.
Remegek,átfut rajtam a hideg,mert elvesztettem,elvesztettem a hitet!
Könnyeim kezdenek száradni arcomról,
nem szabad a rosszra gondolnom már.
Erősnek kell lennem,össze kell szorítanom fogam,
hogy csöndben legyek,hogy ne ordítsam,
ne áruljam el magam!"
 
"Az embert nem a fájdalom öli meg,hanem a remények,amelyekben csalódott!"
 
"Még hallom a hangod,
érzem az ajkad,
azt az illatot ami tegnap volt rajtad.
És rajtam az ideg,
de nem tudom mi ez,
csak rohhanék,
de nem tudom kihez."
 
"...ha egyszer rossz,akiben annyira megbíztál,
tőr a szívbe,máris meghaltál..."
 
"szeretni: sóhaj füstje,kósza gőz
majd szikratűz a szembe hogyha győz,
s ha fáj,könnyekből egy nagy óceán."
 
"...Hol mérgezett fekete vér szivárog,
nincs annyi gyolcs,mely betömné a rést,
s a sértett szív,hogy csak azért is fájjon
letép mindig-újból a kötést!"
 
"AZ élet oly kegyes volt,hogy szerettél,ha csak rövid ideig is az enyém lehettél!"
 
"Sötétebb lett az ég,igen
a fű sem olyan zöld,mint rég
Te sem fordulsz már felém!
Bárkitől kéred is számon
minden este ugyanaz az álom,
ugyanaz talán,vagy szürkébb..."
/Rómeé vérzik/
 
"Ha végignézek rajta sivár minden
Metsző hideg uralkodik mindenen
Régen még parázzlott bennem valami
De már sehol sem lehet meleget érezni.
Fuldoklok valami szeret után!
Legyen bármily halovány.
Mint ahogy levegő nélkül nem lehet élni,
Szeretet nélül is csak egy út van: meghalni.
Ó emberek mondjátok meg mit tegyek!
Hisz én már csak egyet tudok: szörnyen szenvedek."
 
 "Volt egy lány, aki megtanulta, nem baj, hogyha fáj
S hitte, hogy egy napon majd ő is rátalál
Aki jóban-rosszban majd mellette áll
És többé nincs határ... "
 
 "...a nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad. És az utóbbi sokkal tovább tart..."  
 
”Magányossá tettél. Innét hűségem.
Összetörtél. Ezért vagyok erős.
Kifosztottál. Ettől ragyog palástom.
Ülünk, fekszünk, sétálunk egymás oldalán.”
 
 "Tegnap éjjel nem tudtam aludni,
Mert tudom mindennek vége köztünk.
Már nem vagyok szomorú,
Mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt!
És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben,
Boldogan fogok rád mosolyogni,
És majd eszembe jut,
Hogyan hevertünk a fák alatt,
Miközben megtanultunk szeretni!
Az igazi szerelem felemel,
És mindig többre sarkall,
Lángra lobbantja szívünket,
És békét teremt az elménkben!
Te ezt tetted velem,
És remélem én is ezt tettem veled!
Szeretlek! Isten veled!"
 
 „Úgy érzem elvesztem a messzeségben, s szívemet ott hagytam a
sötétségben. Keresem ki rabolta el tőlem, de arca csak homály a ködben.”
 
 „Nem mondom, hogy nem tudok nélküled élni, mert tudok. Csak nem akarok.”
 
„Százszor, ezerszer inkább a halál,
Minthogy soha többé ne érhessek hozzád!
Inkább törjék minden csontomat,
Minthogy ne érinthessem arcodat!
Inkább acsarkodó kutyák közé vessenek,
Mintsem ne érezhessem ölelő testedet!
Inkább legyek a föld örökös eleme,
Ha nem lehetek szíved szerelme…”
 
 „Elfeledni a szépet oly nehéz,
Kerestem kutattam mást de még bennem élsz.
Az én szívem nem nyílik másnak már,
Talán kell még egy tél és kell még egy hosszú nyár!”
 
„Szeress úgy, ahogy senki mást
Ha ez nem megy a síromat ásd
Arany középút a döntésed
Eltemetve nagyon szeretsz.”
 
 „Szívem kulcsa a kezedben van.
Vigyázz rá ha kell,
S dob el ha már nem.
Oly sokszor tör össze e szív...
Már nem is számít.”
 
„Kicsi még a szív, vigyázz, hogy épen nőjön fel,
Nem mindegy, hogy hány sebet kap, s melyiktől vérzik el...”
 
"Mindkét kezemmel fogom a Te kezedet,
visszatartanálak,de hiába,nem lehet.
Futsz,csak futsz az eszed után,
futsz csak futsz az értelem útján!"
 
"Csak azt tudjuk igazán összetörni akit szeretünk,de vele együtt magunkat is összetörjük!"
 
"Rám nehezedik egy emlék
egyszer az ablakra fagyott az arcom
úgy vártam valakire
akiről azt hittem szeret.
Még bennem szoronganak a könnyek
mert nem jött el mégsem."
 
"Az embert nem a fájdalom öli mge,hanem a remények amelyekben csalódott!"
 
"Ha erre jársz
és sírni látsz,
ne mondj semmit,
hisz nem tudod mi bánt.
Ha földön fekszem
s Te rám találsz,
ne mondj semmit,
nem tudod mi fáj.
Ha szárnyaszegetten
melletted zuhanok alá,
ne mondj semmit,
csak menj tovább.
Ha szívedbe nézel
s megtalálsz,
ne mondj semmit,
várj reám."
 
"Ki nem szenvedett,az félig élt,
Ki nem csalódott,az nem remélt,
Ki nem sírt,az kacagni sem tudott,
Ki mindenkiben bízott,az nem gondolkozott!"
 
"'Hiába töröd össze a vázát a rózsák illata megmarad!"
 
"Beszívom illatod,megérintenélek...
De jaj,emlékeim szétrebbennének!
Forróság önt el,kívánlak megint...
De jaj,már nem lehet,széttörnél megint!"
 
"Jégházad ajtaján jégkezek kopognak,
jéghideg arcodon jégkönnyek csorognak.
Jéghideg szívemben jéghideg szerelmed,
jéghideg a tűz is mert nem hitted szeretlek!"
 
"Írok valakinek,aki nem is várja
aki könnyes szemem álmában sem látja.
Írok ha megtiltod,ha össze is téped,
de jusson eszedbe:  SZERETLEK TÉGED!"
 
"Égő virágba folytom a bánatom amit belém véstél az éjjel..."
 
"Ne lásson át a folyókon a kiváncsi tömeg,mosoly lebegjen ajkadon,ha vérzik is a szíved!"
 
 „Azt hittem szeretnek, pedig csak játszottak velem;
minden, amit eddig hittem, romokban hever.
Összetört szív, s talán már néma érzések suttogják:
nem érdemes sírni, ennyi volt a boldogság.
Nehéz a könnyes szemen uralkodni, hisz őt senki sem tudja majd pótolni.
Néma minden, hisz még fáj a szív, s azt hiszed, hogy ez soha nem lesz többé így.
Talán igazad van, de ha így is lenne, gondolj az együtt töltött, boldog percekre.
Hisz annyi minden közös emlék, forró csókok, meleg ölelés...
S most minden szertefoszlott.
Közös álmok, vágyak, tervek, minden, miket együtt terveztetek.
Ennyi volt, s te már tudod, sohasem feleded el őt, bárhová is juttok.
Az ő szerető szívét nem lehet feledni, mert megtanított arra, hogyan kell szeretni.
Forró ölelések, csókok, s minden, mit ajkaitok egymás felé mondott.
Ha most már vége is, tudd, hogy sohasem feledhet el ő téged, hiszen élete egy részét szentelte néked. S ezt kitörölni, elfeledni még akkor sem lehet, ha szíve majd egykor egy másikat szeret. Ennyi volt, mi szép volt s jó, hidd el, ez nem múlandó.
S hidd el azt, ne kételkedj benne, ha végső búcsúd közeleg, ő lesz az utolsó, ki azt mondja, ég veled, szerettelek, s talán még most is így érzek.
Tudom, ez már késő, s tán te ezt nem is érted, hogy mért hagytalak el,
ha szerettelek téged….”
 
„Szerelmem vagy,
Neked én adok nevet,
És ez a varázslat köröttünk lebeg.
Bánatot, sebet, mindent levedlek,
Ha megölsz is érte,
Én akkor is szeretlek.” 
 
 "Attól,mert nem beszélsz rólam,
még nem vagyok halott,
élek,és félek,és egyedül vagyok.
Látom,hogy kék az ég, s érzem a szelet,
de már semmi sem jó, mint régen Veled.
Attól,hogy sirok,még nem vagyok gyenge,
élvezdd,hogy kinzol, és ebbe halok bele.
Szorit az idő, bár tudom már elkéstem,
egy hónap van még, és meghal benem minden.
Meghal bennem minden, és bárcsak én is meghalnék,
felvágott erekkel az ágyadon feküdnék.
Te benyitnál csendesen, és észrevennél engem,
igy megtudnád talán,hogy mi voltál Nekem!"